Konfliktus

A nézeteltérés azáltal válik konfliktussá, hogy a felek zéró összegű játszmában érzik magukat. Amíg arról folytatunk elvont vitát, hogy a kenyér jót tesz az egészségnek vagy sem, nézeteltérésünk van. Amikor egy szelet kenyér van és mindketten éhesek vagyunk, az már konfliktus.

Érdek különbözőség van. A szükségleteink konfliktusban állnak. A te túlélésed veszélyezteti az enyémet.

Vannak, akik úgy tűnik még élvezik is a konfliktust, de legalább is nem zavarja őket. A következményektől függetlenül kifejezik, a véleményüket, és az ebből fakadó konfliktus számukra olyan, mint az esőcseppek egy jól megépített tetőnek. Napi rutin.

Mások távol maradnak a konfliktusoktól. Kétszer is meggondolják, amit mondanak, udvariasak, és ügyelnek arra, hogy ne tegyenek olyat, ami másokat sért vagy felbosszant.

Távolról a konfliktust kerülő emberek békésebbnek tűnnek. De ez nem feltétlenül igaz, sőt.

A külvilággal való konfliktus megúszásának ára a belső konfliktus.

Ugyanazokkal a nézeteltérésekkel és harcokkal szembesülnek, csak a konfliktus saját személyiségükön belül, a személyiségrészek között zajlik.

A külső konfliktusok megoldása alapvetően kétféle: kölcsönösen elfogadható egyezség, vagy az erősebb fél akaratának a gyengébbre erőszakolása.

Ugyanez elmondható a személyiségen belüli konfliktusokról.

A psziché egyes aspektusainak eltérő szükségletei vannak, melyek kölcsönösen kizáró viszonyban lehetnek egymással.

Egy részemnek szüksége van az egyedüllétre, míg egy másik részem társaságra vágyik.

Egy részemnek jót kell tennie és építeni, míg egy másik részem rombolni akar.

Egy részem önző, és csak magára tud gondolni, míg egy másik részem mindenét odaadná.

Egy részemnek szeretetre és intimitásra van szüksége, egy másiknak csak nyers szexre.

Egy részem a békét és a nyugalmat keresi, egy másik részemnek izgalomra és stimulációra van szüksége.

Egy részem nassolni akar, míg egy másik jól kinézni, egy harmadik egészségesnek lenni.

Életünk talán minden döntését, de még a döntés nélküli, rutinszerű cselekvéseinket is az határozza meg, hogy a különböző személyiségtöredékek közül éppen melyik kerekedik felül.

Ha találhatunk történelmi párhuzamot, az valószínűleg az elfojtott konfliktusokról szól.

Amikor egy szunnyadó konfliktust látszólagos béke fed el, de egy csoport szükségleteit szisztematikusan figyelmen kívül hagyják vagy egyenesen megakadályozzák azok kielégítését, akkor, feltéve, hogy az elnyomott emberek életben maradnak, elkerülhetetlen valamilyen visszahatás.

Tegyük fel, hogy az emberiség nem pusztítja el saját magát és elég sokáig életben marad ahhoz, hogy beköszöntsön egy tartós, globális béke időszaka, amikor a háborúk és a katonai konfliktusok már régen a múlté lesznek. Milyennek képzeljük el azokat az embereket, akik benépesítik a bolygót ebben a fényes jövőben? Miben különböznek ők a mai emberektől, akik háborúznak és szenvednek a következményeitől?

Egy biztos, az emberek közötti béke csak akkor valósulhat meg, ha a másik ember életét szentnek és sérthetetlennek tartják majd. Ez annyit jelent, hogy a saját szükségleteim és vágyaim kielégítése soha nem lehet annyira fontos, hogy ennek érdekében fizikailag kárt tegyek benned, elvegyem tőled az alapvető szükségleteid kielégítéséhez nélkülözhetetlen erőforrásokat, vagy megkérdőjelezzem a létjogosultságodat.

Ettől még lehetnek eltérő vélemények és heves viták. De a keret, melyen belül minden vita zajlik, az emberség: mindenkinek joga van a létezéshez és az alapvető szükségletei kielégítéséhez. És ez minden élőlényre érvényes, nem csak az emberre.

Ez nem jelenti a meritokrácia végét. Távol álljon tőlem, hogy a jó öreg kommunizmust propagáljam divatos new age ruhába öltöztetve. Továbbra is jutalmazzuk a magas szintű teljesítményt több vagyonnal. De amikor az utolsó szelet kenyeret szeljük, és messze még a következő aratás, akkor annyi részre osztjuk azt a szeletet, ahányan vagyunk, mert mindannyiunknak ugyanannyi joga van a túléléshez, tekintet nélkül a státuszra, vagyonra és bármi egyébre.

A mai korszellem azt diktálja, ha akarsz valamit, vedd el. Annyit vegyél, amennyit csak hagynak, ne annyit, amennyire szükséged van. Ha bármi mást csinálsz, balek vagy.

Ha megvalósul az a bizonyos világbéke, a korszellem majd azt mondja: annyit vegyél, hogy mindenki másnak jusson.

Nulladik lépésként, ismerd el a másik létjogosultságát.

Hogyan fogunk ide eljutni?

Az emberek között nem lehet béke, amíg az embereken belül nincs béke.

Ahogy a társadalmi béke nulladik lépése a másik ember létjogosultságának elismerése, úgy a személyiség békéje is személyiségrészeink létjogosultságának elismerésével kezdődik .

Azzal, hogy elismered saját sötét oldalad létezéshez való jogát, engedélyt adsz neki, hogy ne kelljen felülkerekednie a jó oldaladon és dominálnia az egész személyiségedet.

Ez csak úgy lehetséges, ha odafigyelsz arra, amit mond, és nem teszel úgy, mintha nem hallanád, még akkor sem, ha félelmetes vagy szégyenteljes dolgokat suttog.